Reciprok
Láthattuk, hogy az inverzió mint komplex függvény egy viszonylag könnyen leírható geometriai transzformáció megfelelője. Képletében viszont konjugálás szerepel. Vizsgáljuk most meg az alábbi képen az ilyen szempontból egyszerűbb reciprokfüggvényt.
\(f(z) = 1/z = \overline{1/\overline{z}},\quad z \in \mathbb{C}(0,3)\)
Most is azt tapasztaljuk, hogy a világos és sötét értékek helyet cserélnek. Viszont az egyes színárnyalatok nem őrzik többé argumentumukat, hanem tükröződnek a valós tengelyre. Ez a jelenség egyetlen átalakítás után nyilvánvalóvá válik – lásd a fenti képletben –, a reciprokfüggvény az inverzió konjugáltja.
A nulla pontban a reciprokfüggvény nincs értelmezve: a nulla egy szingularitás, méghozzá egy elsőrendű pólus. Pólus voltát felismerhetjük a fehér szín összpontosulásáról, rendjét pedig a zérushelyek esetében megismert módszerrel leolvashatjuk. (Körülötte egyszer ismétlődnek a színek.)